A LÁNC
A LÁNC
Az egész világ szabadság után sóvárog, mégis minden egyes teremtmény szerelmes a láncaiba, ez a természet legnagyobb paradoxonja és kibogozhatatlan csomója.
Az ember szerelmes a születés béklyóiba; ezért megragadják őt a halál társbéklyói is. E láncokban törekszik lényének szabadságára és önbeteljesülésének tökéletességére.
Az ember szerelmes a hatalomba; ezért alá van vetve a gyengeségnek. Mert a világ erőhullámoknak a tengere, amelyek találkoznak, és folytonosan egymásra vetik magukat; az, aki egyetlen hullámtaréjon szeretne lovagolni, hullámok százainak összecsapása alatt kell hogy összeroskadjon.
Az ember szerelmes az élvezetbe; ezért alá kell vetnie magát a bánat és fájdalom igájának. Mert a vegyítetlen gyönyör csak a szabad és szenvtelen lelkekre vár; viszont az, ami az emberben az élvezetet hajszolja, egy szenvedő és megfeszülő energia.
Az ember éhezi a nyugalmat, de szomjazza a nyugtalan elme és felkavart szív élményeit is. Elméje számára az élvezet izgatottság, a nyugalom élettelenség és egyhangúság.
Az ember szerelmes fizikai lénye korlátaiba, mégis birtokolná végtelen elméje és halhatatlan lelke szabadságát is.
És valami benne különös vonzódást talál eme ellentétek iránt; mentális lénye számára ezek képezik az élet művésziességét. Ízlését és kíváncsiságát nem csak a nektár, hanem a méreg is csábítja.
– Sri Aurobindo
Legutóbbi hozzászólások