A végtelen Energia mennyiségi és minőségi illúziója

AMIKOR elfordítjuk szemlélő tekintetünket a korlátozott és mulandó érdekességekkel való egoisztikus elfoglaltságától, és a világra szenvtelen és kíváncsi szemmel nézünk, amely csak az Igazságot kutatja, akkor az első eredményünk a végtelen létezés, a végtelen mozgás, a végtelen aktivitás egy határtalan energiájának az észlelése, amely a korlátlan Térben, az örök Időben özönlik kifelé, egy létezésnek az észlelése, amely végtelenül felülmúlja az egónkat vagy bármelyik egót vagy az egók bármely együttesét, amelynek mérlegében az eónok lenyűgöző alkotásai jóformán egy pillanatnak a porszemei, és amelynek felmérhetetlen végösszegében a megszámlálhatatlan miriádok csak mint egy jelentéktelen méhraj számítanak. Ösztönösen úgy cselekszünk és érzünk és szőjük gondolatainkat, mintha ez a fantasztikusan nagy világ-mozgás körülöttünk, mint középpont körül lenne működésben, és a mi javunkra, a segítségünkre vagy a kárunkra, vagy mintha az egoisztikus vágyakozásaink, érzelmeink, elképzeléseink, normáink lennének az igazi teendői, éppen ahogyan mi magunk is ezekkel törődünk leginkább. Amikor elkezdjük megérteni, amikor észrevesszük, hogy önmagáért létezik, nem értünk, megvannak a saját gigantikus célkitűzései, a saját összetett és határtalan szándéka, a saját hatalmas vágya vagy gyönyöre, amelyet megkísérel beteljesíteni, megvannak a saját tömérdek és óriási normái, amelyek, mintegy elnéző és ironikus mosollyal néznek le a mi kicsinyességünkre. De mégse essünk át hirtelen a másik végletbe, és ne alakítsunk ki egy túl kifejezett elképzelést a saját jelentéktelenségünkről. Ez a tudatlanságból származó cselekedet lenne, és a szemünk becsukása az univerzum nagy igazságai előtt.

Mert ez a határtalan Mozgás nem tekint minket számára jelentéktelennek. A Tudomány feltárja nekünk, mennyire minden részletre kiterjedő a gondoskodás, mennyire nagy hozzáértéssel rendelkező az elgondolás, mennyire nagyfokú az elmélyedés, amelyet a munkái közül a legkisebbre is szentel – pontosan amekkorát a legnagyobbra. Ez a hatalmas energia egy mindennel egyenlően bánó és pártatlan anya – saram brahma a Gíta nagyszerű kifejezésével –, és mozgásának intenzitása és ereje ugyanaz egy csillagrendszer létrehozásában és fenntartásában, mint egy hangyaboly életének megszervezésében. A méret, a mennyiség illúziója késztet minket, hogy az egyikre nagyszerűként, a másikra jelentéktelenként tekintsünk. Ha ezzel szemben nem a mennyiség tömegét tekintjük, hanem a minőség erejét, akkor azt mondjuk, hogy a hangya nagyobb, mint a naprendszer, amelyben bennlakik, és az ember nagyobb, mint az egész élettelen Természet együttvéve. De ez meg a minőség illúziója. Ha mögéje tekintünk és csak annak a mozgásnak az intenzitását vizsgáljuk, amelynek a minőség és mennyiség a megjelenései, akkor realizáljuk, hogy ez a Brahman egyenlően tartózkodik az összes létezésben. Mivel lényében mindennek egyformán része van, azért ez arra csábít minket, hogy azt mondjuk: az energiájában egyformán szét van osztva az összes számára. De ez is a mennyiségnek egy illúziója. Brahman mindenben benne lakozik, oszthatatlan, mégis, mintha feldarabolt és felosztott lenne. Ha egy észrevevő megérzéssel figyelünk ismét, amelyet nem uralnak az intellektuális fogalmak, hanem áthat az intuíció, és amely az azonosság általi tudásban éri el a csúcspontját, akkor látni fogjuk, hogy ennek a végtelen Energiának a tudata más, mint a mi mentális tudatunk, hogy feloszthatatlan, és nem egy egyenlő részét adja önmagának, hanem a teljes önmagát egy és ugyanazon időben a naprendszernek és a hangyabolynak. Brahman számára nincsen egész és részek, hanem minden dolog teljesen ő maga, és minden dolog javát Brahmannak a teljessége szolgálja. A minőség és mennyiség különbözik, Brahman önmaga – Brahmannak az énje – egyenlő. A cselekvés erejének formája és módja és eredménye végtelenül változatos, de az örök, őseredeti, végtelen energia mindenben ugyanaz. Az erősség ereje, amely arra szolgál, hogy létrehozza az erős embert, egy cseppet sem nagyobb, mint a gyengeség ereje, amely arra szolgál, hogy létrehozza a gyengét. Az felhasznált energia olyan nagy az elfojtásban, mint a kinyilvánításban, a tagadásban, mint az állításban, a csendben, mint a hangban.

Sri Aurobindo: Az Isteni Élet/The Life Divine
71-72.o.