Az Isteni személyes és személytelen jellege
Az Isteninek és az Igazságnak mindig van személyes és személytelen oldala, és tévedés azt gondolni, hogy egyedül a személytelen az igaz vagy lényeges – ez ugyanis részben a lény egy hiányos befejezetlenséghez vezet, és eközben csak az egyik oldalnak adatik meg az elégedettség. A személytelenség az intellektuális elméhez és a statikus énhez tartozik, a személyesség a lélekhez és a szívhez és a dinamikus lényhez. Azok, akik nem veszik figyelembe a személyes Istenit, valami mélységeset és alapvetőt nem vesznek tudomásul.
*
Amikor a személytelen Önvalót kutatjuk, akkor két ellentétes princípium között mozgunk: a személytelen inaktív Átman csendje és tisztasága valamint a tudatlan Prakriti aktivitása között. Az Önvalóvá válhatunk, ha elhagyjuk a tudatlan Természetet vagy csendre kényszerítjük azt. De élhetünk az Önvaló békéjében és szabadságában is, és szemlélőként megfigyelhetjük a Természetet. Sőt, a tapaszja által bizonyos szattvikus ellenőrzésre tehetünk szert a Prakriti működése felett; de a személytelen Önvalónak nincs meg a hatalma, hogy megváltoztassa vagy istenivé tegye a Természetet. Ehhez túl kell menni a személytelen Önvalón, és keresni az Istenit, aki mind személyes, mind pedig személytelen, és meg is haladja e két aspektust. Ha azonban mégis azt gyakorlod, hogy a személytelen Önvalóban élj, és meg tudsz valósítani bizonyos szellemi személytelenséget, akkor gyarapodni fogsz egyenlőségben, tisztaságban, békében, elkülönülésben, megkapod a képességet, hogy egy belső szabadságban élj, melyet nem érint a mentális, vitális és fizikai természet felszíni mozgása vagy küzdelme, és ez nagy segítség lesz, amikor túl kell menned a személytelenen, és a nyugtalan természetet is valami istenivé kell változtatnod.
– Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról
Legutóbbi hozzászólások