Az univerzum mint Élet jön az egyénhez

Az univerzum mint Élet jön az egyénhez: egy dinamizmusként – melynek teljes titkát az egyénnek uralnia kell –, és ütköző eredmények sokaságaként, potenciális energiák örvényeként, amelyekből ki kell szabadítania valami mindenek felett álló rendet és valami még meg nem valósított harmóniát. Végül is ez az ember fejlődésének igazi értelme. Ez nem pusztán az újbóli kifejezésre juttatása, némiképp más módon, annak, amit a fizikai Természet már megvalósított. És az emberi élet ideálja sem lehet egyszerűen egy olyan állat, amely a mentális lét magasabb szintjén ismétli meg magát. Máskülönben, bármely rendszer vagy rend, mely biztosítana egy elviselhető jólétet és egy mérsékelt mentális elégedettséget, megállította volna haladásunkat. Az állatot kielégít egy kevéske szükséglet; az istenek megelégszenek tündöklő nagyságukkal. De az ember véglegesen nem nyugodhat meg, amíg nem ér el valami legmagasabb rendű üdvösséget. Ő a legnagyobb az elő lények közt, mert ő a legelégedetlenebb, mert ő érzi leginkább korlátainak nyomását. Talán egyedül őt képes hatalmába keríteni az isteni eszeveszettség egy távoli ideál iránt.

– Sri Aurobindo: Az Isteni Élet