Isten Órája
Vannak pillanatok, amikor a Szellem ott jár az emberek között, és az Úr lehelete van jelen mindenütt létezésünk vizei felett; vannak más pillanatok, amikor a Szellem visszahúzódik, és az embereknek megengedik, hogy saját egoizmusuk erejéből vagy gyengeségéből cselekedjenek. Az első olyan időszakokat foglal magába, amikor még egy kis erőfeszítés is nagy eredményeket idéz elő, és megváltoztatja a sorsot; a második olyan időközöket foglal magába, amikor sok fáradtságba kerül egy kis eredmény elérése is. Az igaz, hogy az utóbbi előkészítheti az előbbit, az lehet a mennybe felszálló kicsiny áldozati füst, amely lehívja Isten nagylelkűségének esőjét.
Boldogtalan az az ember vagy nemzet, akit, amikor elérkezik az isteni pillanat, alva talál vagy felkészületlenül, hogy használja azt, mert a lámpás nem lett előkészítve a fogadtatásra, és a fülek zárva vannak a hívó szó előtt. De háromszor is jaj azoknak, akik erősek és készek, mégis elfecsérlik az erőt vagy visszaélnek a pillanattal; nekik jóvátehetetlen a veszteségük vagy hatalmas a pusztulásuk.
Isten Órájában tisztítsd meg a lelkedet minden ön-becsapástól és képmutatástól és hiú önáltatástól, hogy őszintén tekinthess szellemedbe, és meghallhasd, ami megidézi azt. A természet minden őszintétlensége – mihelyt ez lesz a védekezésed a Mester szeme és az eszménykép fénye előtt – abban a pillanatban réssé válik páncélzatodon, és kiprovokálja a csapást. Ha pillanatnyilag győzöl is, az lesz rosszabb neked, mert a csapás azt követően fog megérkezni, és diadalod közepette fog lesújtani rád. De ha tiszta vagy, az minden félelmet félrelök; mert az óra gyakran rettenetes: tűz és forgószél és vihar, Isten haragjának szőlőprés-szorítása; de aki ebben az órában ragaszkodni tud szándékának igazságához, ő lesz az, aki meg fog maradni; még ha el is esne, ismét fel fog emelkedni; még ha úgy tűnne, hogy elszáll a szél szárnyain, vissza fog térni. És a világi elővigyázatosságot se hagyd túl közelről füledbe suttogni; mert ez a váratlanságoknak az órája.
Sri Aurobindo: The Hour of God
Ez egy csodálatos fejezet, köszönet a fordításért!
Satprem idéz belőle „Az úton az emberfölötti felé” 2. „Mentális erőd” fejezetének végén:
A régi zárt rendszer semmiféle spirituális erénye és atlétikája nem lesz szolgálatunkra. Egyfajta gyökeres, ugrásszerű váltásra van szükség, ami teljesen tudatos, és szélesre nyitott szemmel végrehajtott, nagyon is gyermeki megadásra a jövő istenei felé, acélos elszántságra, hogy nyomon kövessük a nagyfontosságú illúziót egészen a legkisebb repedésekig, egy páratlan megnyílásra a páratlan Lehetőségre – ami felemel minket az Ő karjaiba, és visz az Ő napsütötte útján, mielőtt még elégedettek lehetnénk, hogy egy negyed lépést is tettünk Felé.
Mert ténylegesen „vannak pillanatok, amikor a Szellem mozog az emberek között…, és vannak mások, amikor nyugalomba vonul, és az emberek magukra hagyatnak, hogy cselekedjenek saját egoizmusuk erejéből vagy gyengeségéből. Az előbbiek azok az időszakok, amikor még egy kicsiny erőfeszítés is nagy eredményekhez vezet, és megváltoztatja a sorsot.”
Pontosan egy ily pillanathoz érkeztünk.
Fordította: ezvankarcsi Megjelent: EzVanKiadó 2010