Koncentráció helye, tárgya, módja, hatása (pszichikai átalakulás, spirituális átalakulás)

Akkor, ami a koncentrációt illeti. Normál esetben a tudat mindenhova szétterjed, szétszóródik, elszáguld ebbe vagy abba az irányba, a sokaságon belül ezen téma vagy azon tárgy után. Ha bármi maradandó természetűt véghez akarunk vinni, az első dolog, amit csinálunk, hogy visszavonjuk ezt a szétszórt tudatot és koncentrálunk. Ha gondosan megfigyeljük, akkor ilyenkor a tudatnak elkerülhetetlenül egy helyen és egy elfoglaltságban, egy témára vagy tárgyra kell összpontosulnia – mint amikor egy verset írsz, vagy egy botanikus tanulmányoz egy virágot. A hely általában valahol az agyban van, ha a gondolkodás az, és a szívben, amikor az érzés az, amelyben koncentráltak vagyunk. A jógikus koncentráció egyszerűen ugyanennek a dolognak a kibővítése és elmélyítése. Történhet az összpontosítás egy tárgyra, mint amikor az ember Trátakot végez egy fénylő pontra – ekkor úgy kell koncentrálni, hogy csakis azt a pontot lássa, és más gondolata nincs, mint ez. Történhet egy ideára vagy szóra vagy névre, az Isteni ideájára, az OM szóra, a Krisna névre, vagy az idea és szó, illetve az idea és név kombinációjára. De ezen kívül a jógában egy konkrét helyen koncentrálunk. A koncentrációnak van az a híres szabálya, hogy az a szemöldökök között történjen – ott van a belső elme, az okkult látás, az akarat központja. Amit teszel, az az, hogy innen erősen arra gondolsz, ami a koncentrációd tárgya, vagy pedig megpróbálod látni innen annak elképzelését. Ha ez sikerül, akkor egy idő múlva azt érzed, hogy az egész tudatod ezen a helyen összpontosul – természetesen adott időben. Ha bizonyos ideig és sűrűn gyakoroljuk, akkor ez könnyűvé és normálissá válik.

Remélem, az világos. Nos, ebben a jógában ugyanezt csinálod, nem feltétlenül azon a konkrét helyen a szemöldökök között, hanem bárhol a fejben vagy a mellkas középpontjában, ahol a fiziológusok megállapították a szív központot. Egy tárgyra koncentrálás helyett, a fejben egy akaratban összpontosítasz, egy hívásra, hogy a fent lévő béke ereszkedjen le, vagy, ahogy egyesek teszik, a láthatatlan fedő megnyitására és a fenti tudat leereszkedésére. A szív központban egy törekvésben összpontosítunk, egy megnyílásra, az Isteni élő képmásának ottani jelenlétére, vagy a koncentráció bármilyen más tárgyára. Lehet egy nevet Dzsapázni, de, ebben az esetben, koncentrálni is kell rá, és a névnek magától kell ott a szív központban ismétlődnie.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy mi történik a tudat fennmaradó részével, amikor egy helyen koncentrálunk? Nos, az akkor vagy lecsendesedik, mint bármely koncentrációban, vagy, ha mégsem, akkor mozoghatnak ott – mintha kint lennének – gondolatok vagy más dolgok, de az összpontosult rész nem foglalkozik velük, vagy nem észleli őket. Ilyen az, amikor a koncentráció meglehetősen sikeres.

Kezdetben nem szabad kifárasztanunk magunkat hosszú koncentrációval, ha nem vagyunk hozzászokva, mert akkor egy elcsigázott elmében elveszíti az erejét és az értékét. Koncentráció helyett relaxálhatunk vagy meditálhatunk. Csak amikor a koncentráció megszokottá válik, akkor csinálhatjuk tovább egyre hosszabb ideig.

***

A három központ közül bármelyikben lehet koncentrálni, amelyik a legkönnyebb a szadhak számára vagy a legnagyobb eredményt adja. A koncentráció hatása a szív-központban az, hogy megnyitja ezt a központot, és a törekvés, szeretet, bhakti, önátadás ereje által eltávolítja a fátylat, amely eltakarja és elrejti a lelket, és előtérbe hozza a lelket vagy a pszichikai lényt, hogy irányítsa az elmét, életet és testet, és teljesen az Isteni felé fordítsa, és az Isteninek megnyissa őket, eltávolítva mindent, ami szembehelyezkedik ezzel a fordulattal és megnyílással.

Ez az, amit ebben a jógában pszichikai átalakulásnak hívunk. A fej feletti koncentráció hatása az, hogy békét, csendet, a testi érzékektől való megszabadulást, az elmével és élettel való azonosulást idéz elő, és megnyitja az alacsonyabb (mentális, vitális, fizikai) tudat előtt az utat, hogy felemelkedjen és találkozzon fent a magasabb tudattal, és a magasabb tudat (spirituális természet) számára, hogy leereszkedjen az elmébe, életbe és testbe. Ezt hívjuk ebben a jógában spirituális átalakulásnak. Ha ezt a folyamatot kezdjük el, akkor a fent lévő Erőnek a leereszkedése során meg kell nyitnia az összes központot (beleértve a legalacsonyabb központot), és felszínre kell hoznia a pszichikai lényt, mert amíg ez nem történik meg, addig valószínűleg sok nehézség lesz és az alacsonyabb tudat küzdeni fog, hogy akadályozza, összezavarja, sőt visszautasítsa az Isteni Tevékenységet fentről. Ha a pszichikai lény egyszer működésbe lép, akkor ezeket a küzdelmeket és nehézségeket teljesen minimálisra lehet csökkenteni.

A szemöldökök közti koncentráció hatása az, hogy megnyitja az ottani központot, felszabadítja a belső elmét és látást és a belső vagy jógikus tudatot, és annak tapasztalatait és képességeit. Innen megnyílhatunk felfelé is, és tevékenykedhetünk az alacsonyabb központokban is; de ennek a folyamatnak az a veszélye, hogy bezárkózhatunk a mentális spirituális formációinkba, és lehet, hogy nem jövünk ki belőlük a szabad és integrált spirituális tapasztalásba és tudásba, valamint a lény és természet integrált megváltozásába.

***

Semmi baj nincs abban, ha néha a szívben koncentrálsz, néha a fej felett. De a kettő közül bármelyik helyen való koncentráció nem azt jelenti, hogy egy konkrét pontra rögzíted a figyelmedet; a tudatosságodat a kettő közül valamelyik helyen el kell helyezned, és ott nem a helyre koncentrálsz, hanem az Istenire. Ezt lehet csinálni csukott szemmel vagy nyitott szemmel, aszerint hogyan felel meg neked a legjobban.

Koncentrálhatsz a napra, de az Istenire való koncentráció jobb, mint a napra való koncentráció.

***

A legtöbb ember a tudatot az aggyal vagy az elmével hozza kapcsolatba, mert ez az intellektuális gondolkodás és a mentális meglátás központja, de a tudat nem korlátozódik az effajta gondolkodásra vagy meglátásra. Tudat mindenütt van a rendszerben, és több központja van, például a belső koncentráció központja nem az agyban van, hanem a szívben, – a vitális vágyat teremtő központ még alacsonyabban lent van.

A két fő hely, ahol összpontosíthatjuk a tudatosságunkat a jógához, a fejben és a szívben van – az elme-központban és a lélek-központban.

***

Az agyi koncentráció mindig egy tapaszja, és szükségszerűen egy erőfeszítést idéz elő. Csak amikor teljesen kiemelkedünk az agyi elméből, akkor szűnik meg a mentális koncentráció erőfeszítése.

***

Az olvasás és gondolkodás során a jógikus koncentráció számára a megfelelő hely a fej teteje vagy afölött.

Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról II.
Szadhana a meditáción keresztül