Lényünk síkjai és részei IV. Az Átman

A Levelek a Jógáról c. mű I. kötet V. rész  Lényünk síkjai és részei kibővült a IV. Az Átman fejezettel (egy korábbi bejegyzésben már megjelentek ebből részletek).

Még egy részlet ebből a fejezetből:

„Én magam sokkal azelőtt megtapasztaltam a Nirvánát és a csendet a Brahmanban, stb., hogy bármiféle ismeretem lett volna a fej feletti spirituális síkokról; ez először egyszerűen egy abszolút nyugalomként érkezett, és, mondhatni, kitörölt minden mentális, emocionális és más belső működést – a test igazából továbbra is látott, sétált, beszélt és végezte az egyéb dolgait, de egy üres, automatikus gépezetként, és nem többként. Nem vált bennem tudatossá semmiféle tiszta “én”, sőt semmiféle, személytelen vagy más, önvaló – csak Arról, mint egyetlen Valóságról volt tudomásom, minden más lényegtelen, üres, valótlan volt. Hogy mi is ismerte fel ezt a Valóságot: az egy ismeretlen tudat volt, amely nem volt más, mint Az;[1]ennyit mondhatunk talán, de még ennyit is alig – mert nem létezett erről mentális fogalom –, de ennél többet nem. Nem voltam tudatában semmiféle alacsonyabb léleknek vagy ilyen és ilyen nevű külső önvalómnak sem, aki végrehajtotta ezt a hőstettet, hogy elérte a Nirvána tudatát. Hát akkor mi lesz a tiszta “én”-ből és az alacsonyabb “én”-ből ebben az egészben? A tudat (nem a tudatnak ez és ez a része, vagy bármifajta “én”) egyszer csak kiürített önmagából minden belső tartalmat, és csak a valótlan környezetnek maradt tudatában, meg Valaminek, ami valós, de kifejezhetetlen. Lehet, hogy azt mondod, hogy kellett lennie egy tudatnak, amely tudatában volt valami érzékelő létezésnek, ha nem is egy tiszta “én”-nek, de, ha így is volt, az olyasmi volt, amelyre ezek a nevek pontatlannak tűnnek.