Miért feledkezünk meg néha az Isteniről?

Kérdés: Amikor mentális folyamatokra vagy intellektuális tevékenységekre koncentrálunk, miért feledkezünk meg néha az Isteniről, vagy miért veszítjük el a kapcsolatot vele?

Az Anya: Azért veszítitek el, mert a tudatotok még mindig megosztott. Az Isteni nem rögzült az elmétekben; nem szenteltétek magatokat teljesen az Isteni Életnek. Máskülönben bármennyire is koncentrálhatnátok ilyen dolgokra, akkor is meglenne az az érzésetek, hogy az Isteni segít és támogat benneteket.

Minden tevékenységetekben, legyen az intellektuális vagy tevőleges, egyetlen mottótok legyen: „Emlékezni és Felajánlani.” Bármit is tesztek, azt az Isteni számára való felajánlásként tegyétek. És ez egyben kiváló fegyelmezés is lesz számotokra; ez megóv benneteket attól, hogy sok ostoba és haszontalan dolgot tegyetek.

Kérdés: A tevékenység elején ezt gyakran meg lehet tenni; de ahogy az ember belemerül a munkába, elfeledkezik róla. Hogyan jutassuk ezt az eszünkbe?

Az Anya: A célul kitűzött állapot, a Jóga igazi eredménye, a végső tökéletesség és vívmány, amelyhez minden más csak előkészület, az a tudat, amelyben lehetetlen bármit is tenni az Isteni nélkül; mert ha az Isteni nélkül vagytok, megszűnik a cselekvésetek forrása; a tudás, a képesség, mind eltűnik. De amíg úgy érzitek, hogy az általatok használt képességek a sajátjaitok, addig nem fogjátok hiányolni az Isteni támogatást.

A Jóga kezdetén hajlamosak vagyunk nagyon gyakran megfeledkezni az Isteniről. De az állandó törekvéssel növekszik az emlékezés, és csökken a feledékenység. De ezt nem szabad szigorú fegyelemként vagy kötelességként végezni; ennek a szeretet és az öröm folyamatának kell lennie. Akkor nagyon hamar eljön az a stádium, amikor, ha nem érzitek az Isteni jelenlétét minden pillanatban, és bármit is csináltok, egyszerre magányosnak, szomorúnak és boldogtalannak érzitek magatokat.

Amikor úgy találjátok, hogy valamit tudtok úgy csinálni, hogy nem érzitek az Isteni jelenlétét, és mégis tökéletesen kellemesen érzitek magatokat, akkor meg kell értenetek, hogy lényeteknek ebben a részében nem szenteltétek magatokat az Isteninek. Ez a hétköznapi emberiség útja, amely nem érzi, hogy szüksége lenne az Istenire. De az Isteni Élet keresője számára ez egészen másképp van. És amikor már teljesen felismeritek az egységet az Istenivel, akkor, ha az Isteni csak egy másodpercre is visszahúzódna tőletek, egyszerűen holtan esnétek össze; mert az Isteni most már az életetek Élete, az egész létezésetek, az egyetlen és teljes támaszotok. Ha az Isteni nincs jelen, akkor semmi sem marad.

– Az Anya / Mira Alfassa Kérdések és válaszok (1929 – 1931)