Önátadás

Ennek a belső önátadásnak a lényege az Isteni iránti bizalom és bizonyosság. Azt a hozzáállást vesszük fel, hogy „az Istenit akarom, és semmi mást.” Nem tudom, miért kellene azt gondolnod, hogy megkérhetnek, add ezt fel – ha ez nincs, akkor nem valósítható meg a Jóga. „Teljesen oda akarom adni magam neki, és mivel lelkem ezt akarja, nem lehet, hogy ne találkozzam vele és ne realizáljam őt. Semmit nem kérek, csak ezt, és hogy az ő tevékenysége bennem – legyen ez a tevékenység rejtett vagy egyértelmű, leplezett vagy megnyilvánult – vigyen engem őhozzá. Nem ragaszkodom saját időponthoz és módszerhez; tegyen meg ő mindent a saját időpontjában és tetszése szerint, hinni fogok neki, elfogadom az akaratát, állhatatosan törekedni fogok a fényére és jelenlétére és örömére, rá támaszkodva és soha nem feladva minden nehézséget és késedelmet felvállalok. Legyen az elmém csendes, és forduljon felé – hadd nyissa meg ő azt a fénye felé; legyen az életem békés, és egyedül felé forduljon – hadd nyissa meg azt a nyugalma és öröme felé. Minden érte van, és én magam is érte vagyok. Bármi is történjen, kitartok e törekvés és az önodaadás mellett, és tovább csinálom, tökéletesen bízva abban, hogy az megvalósul.” Ebbe a hozzáállásba kell belenőni; mert ezt természetesen azonnal nem lehet tökéletessé tenni; mentális és vitális folyamatok kerülnek elő; de ha kitartunk abban, hogy az akaratunkat erre irányítjuk, akkor az önátadás növekedni fog a lényben. A többi az irányítás iránti engedelmesség kérdése, amikor ez az irányítás nyilvánvalóvá válik, és nem hagyjuk, hogy a mentális vagy vitális folyamataink ebbe beleavatkozzanak.

Nem azt akarom mondani, hogy ez az egyetlen módszer, és a szádhanát nem lehet másképp végezni – nagyon sok más módszer van, amelyekkel az Isteni megközelíthető. De ez az egyetlen általam ismert, amelyben még a természet felkészülése előtt érzékelhető tény lesz, hogy az Isteni magáévá teszi a szádhanát. Más módszerekben időről időre érezhető az Isteni tevékenység és segítség, de ez jórészt a fátyol mögött marad, amíg nincs készen minden. Egyes szádhanákban az isteni tevékenységet nem fogadják el; mindent a tapaszja [saját erőfeszítés] által kell megtenni. A legtöbb esetben a kettő keveredik, és a tapaszja végül behívja a közvetlen segítséget és beavatkozást. Az az elképzelés és tapasztalat, hogy mindent az Isteni végez el azokhoz a Jógákhoz tartozik, melyek az átadáson alapulnak. De bármilyen utat követ is valaki, az egyetlen teendő, hogy kitartó maradjon, és végig menjen rajta. Olyan gyakran meghoztad ezt döntést – tarts ki mellette, ne hagyd, hogy a vitális viharai kioltsák a lélek törekvését.

– Sri Aurobindo: Levelek a Jógáról