Több száz bhakta volt már, akik szerettek és kutattak, minden konkrét megtapasztalás nélkül

Ez a feltételezésed, [hogy az ember nem szeretheti az Istenit addig, amíg nem tapasztalja meg őt] ellentétes sok szádhak tapasztalatával. Azt hiszem Rámakrisna említette valahol, hogy a keresés szeretete és öröme és lelkesedése sokkal intenzívebb volt, mint a beteljesülésé. Nem értek egyet, de ez legalábbis mutatja azt, hogy a realizálás előtt lehetséges az intenzív szeretet.

Az a véleményem, hogy több száz bhakta volt már, akik szerettek és kutattak, minden konkrét megtapasztalás nélkül, csupán egy gondolati koncepcióra vagy az Isteniben való érzelmi hitre támaszkodva. Az egész lényege az, hogy valótlan azt mondani, hogy döntő vagy konkrét tapasztalattal kell rendelkeznie az embernek, mielőtt képes lenne szeretni az Istenit. Ez ellentétes a spirituális tapasztalatok tényeivel, méghozzá a teljesen szokásos tényeivel.